Jessica Park - Flat-out love
Fülszöveg: A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.Bonyolult? Kínos? De még mennyire. Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.
Ez a könyv gyilkos! Nem viccelek! Életemben nem olvastam még ilyen fordulatos és megrázó könyvet. Sose találnád ki mi is az igazság...soha!
Julie miután elvégezte a középiskolát tele reményekkel, és álmokkal Bostonba költözik, hogy végre a Whitney Egyetemen kiteljesedhessen. Elege volt már a szellemileg lebutult kisvárosból. Az a lány akart lenni, aki igen is szeret tanulni, aki szereti a matekok, és nem kaparja a falat, ha esetenként el kell olvasni egy 3-400 oldala regényt. Önmaga akart lenni. Úgy érezte most, hogy végre egyetemista lett, mindezt megteheti. Az első lépés a költözés volt. A baj csak annyi, hogy a lakás amire jó előre kiperkáltak egy rakat pénzt, nem is létezik. Így a lány kénytelen anyja régi barátnőjének családjánál megszállni.
Watkins-ék nagyon furcsák. Úgy viselkednek egymással mint az idegenek. A szülők szinte mindig távol vannak, a legfiatalabb gyerek Celeste úgy viselkedik mint egy megszállott amish ráadásul egyetlen barátja a világ körül utazgató bátyjának életnagyságú kartonmása Fotó-Finn. nem igazán normálisak. A család összetartása, és az enyhén szólva is furcsa kislány nevelés mind a fiatalabb bátyó Matt vállára nehezedik. Matt próbál mindent megtenni, hogy kishúga kedvében járjon.
Nyilván már te is kitaláltad Watkins-ék
Nyilván már te is kitaláltad Watkins-ék
Mikor Julie belecsöppen a kissé furcsa család életébe, elhatározza, hogy segíteni fog. Elsősorban a 13 éves Celeste aggasztja. A lány kiskamasz létére úgy viselkedik mint egy viktoriánus hölgy. Iliászt olvas és megszállottan bálványozza kalandvágyó bátyja életnagyságú mását. Fotó-Finnt. Azt egy normális ember is csuklóból tudja, hogy ez már pszichológiai eset. De mint minden ilyen szindróma, ez sem magától alakult ki, kell, hogy legyen valami kiváltó ok. Julie elhatározza, hogy leleplezi a Watkins család titkát. Egyetlen segítsége az éppen utazgató Finn. A fiú kedves és közvetlen, bár egy kicsit furcsa. Julie mégis úgy érzi: megértik egymást. Órákig képesek chatelni; végül az először barátinak induló kapcsolat kezd elmélyülni. Julie röhejesnek érzi magát, hisz még nem is látta
személyesen Finn-t. Mégis olyan, mintha mindig ott lenne vele. Telnek a hetek, majd a hónapok,
Vajon kiderül mit rejteget a Watkins család? Mi az amit mindenki tagad? Mi van akkor, ha az egész életük csak egy hatalmas hazugság? Sose találnád ki...
Értékelésem: Életemben nem olvastam még ilyen megrázó könyvet. Ez a könyv felér egy pofoncsapással. Izgalmas, rejtélyes, szenvedélyes...rémisztő. Mégis milyen mélyre tud süllyedni az ember? Jessica Park megalkotta a tökéletes tragédiát, az ember szó szerinti tragédiáját tele brutális realizmussal, amit szinte már mindenki átélt, mégsem úgy mint a Watkins család. Függő leszel!
Habár én köztudottan fétis jellegű megnyilvánulásokat mutatok a borítók iránt, de ez most kiemelkedik mind közül. A borító szinte elmeséli a történetet, keresve se találhattak volna jobbat. Mellesleg iszonyat jól néz ki. (Igen, éppen a borítót simogatom)
Szereposztás:
UI: Az óriáskereket Ifj. George Washington Gale Ferris találta fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése