Readinger

Abbi Glines - Ha esélyt adnál

Vincent fiúk 2

Fülszöveg: Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét… Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz… Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.

Vélemény: Nem titok, a Ha enyém lennél mély nyomot hagyott bennem. Beaut az elejétől kedve imádtam, ő az a tipikus "rosszfiús" karakter, a tiltott gyümölcs akiért titkon minden lány odavan. És akkor ott van Sawyer... A szentéletű Sawyer aki mindig kedves, figyelmes pfff. Nem fogok köntörfalazni: Ki nem állhattam! De most? Most Abbi Glines megrengette a világom, a puhány fiúból előhozta a szenvedélyes vad Vincent fiút, aki már szinte Beaut megszégyenítő húzásokkal mutatkozott. 

 Az első rész értékeléséből kihagytam Ashton unokatestvérét Lanat, amit azóta nagyon megbántam, hisz most ő az egyik főszereplőnk. A szürke kis Lana kiskora óta szerelmes volt Sawyerbe, de valahogy mindig a háttérbe szorult; ennek egyik oka az volt, hogy Lana nem az a tipikus bombanő. A dögös Ashtonnal ellentétben Lanat színtelen vörös hajjal és legalább egy millió szeplővel áldta meg az isten, így sosem volt a fiúk kedvence. Beau ráadásul annak idején előszeretettel terrorizálta a folyton hisztis Lanát, minek következményeként a lány enyhén szólva is visszahúzódó szürke kisegér lett. 

Na de telnek az évek, a gyerekek felnőttek és miután Ash szakít Sawyer-el Lana beveti magát. Új frizura, új ruha és tá-dám a csúnyácska kislányból dögös-vörös hódító lett. A probléma csak az, hogy Sawyer még mindig szereti Ashtont, és így hiába minden női praktika és fondorlat, elég ha Ash egyet csettint és Sawyer máris mindent sutba vágva szalad hozzá. 

 Miközben olvastam legszívesebben felpofoztam volna a szereplőket, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ennyire vakok! Az elején még csak-csak elfogadtam, de a vége felé közeledve, már majdnem ordítottam. Ez a könyv brutális, egyszerre fájdalmas és egyben megnyugtató is. 

Külön pluszpont jár Sawyer karakterfejlődéséért, bár voltak olyan pillanatok, ahol az írónő már-már nagyon eltúlozta a dolgot, és a fiú átment nyálas-romantikus Rómeóba, de Glines az egyensúlyra helyezte a hangsúlyt: nem maradtak elvarratlan szálak, végül minden karakter révbe ért, ki így, ki úgy. 

 Általában mindig egy "rövid" leírással kezdem, de most valahogy nem visz rá a lélek. Ash és Beau kapcsolata olyan mint a tiszta szesz, melyet lángra gyújt Saw és Lana perzselően érzéki kapcsolata, ők együtt kitűnő robbanóelegyet alkotnak, mely felperzseli az érzékeket. 

Értékelés: Habár a történet lassan indult be, és idő kellett hozzá, hogy elkapjon a gépszíj, ráadásul néha legszívesebben megnyakaztam volna a karaktereket, a könyv valahogy mégis tetszett. Nyers, vad, erős, és érzéki. Tökéletes a borongós hétvégi napokra, bár könnyed nyári olvasmánynak is eltudnám képzelni. Ha nem félsz az őszinte szerelemtől és a vad állatias ösztönöktől, akkor ez a könyv neked való. 4/5 csillag. 

 Szereposztás: