Readinger

Könyves-blogger effektus

Avagy miért nem járunk könyvesboltba 

Talán nincs is olyan hét, hogy valaki meg ne kérdezze: Mennyi pénzt költesz könyvekre? Ez a rettegett mondat, amit minden könyvmániás átélt már talán életünk végéig fog kísérteni. Most egy átfogó bejegyzésben leleplezem nektek a sötét titkot: Miért is nem járok könyvesboltba? 

A kivénhedt borítós

Nos, a képlet egyszerű!A belvárosában élek, nagyjából 8-9 könyvesbolttal körbe véve, és bizony itt minden egyes út a Libribe vezet. Nem viccelek! Hány és hány olyan alkalom volt, mikor körbekommandóztam a várost ruhára vadászva, de lévén vagy túl kicsi volt rám, vagy túl nagy minden egyes darab: Idegbajt kaptam. Így csapzottan és labilis idegekkel már nem nagyon szoktam figyelni, hogy merre megyek. A katasztrófa elkerülhetetlen. Képzeljetek el egy könyvfüggőt, aki napi adagját otthon felejtve (mindig van nálam 1-2-3-4-5-6-7 könyv) betér a helyi könyvesboltba törzsvásárlói kártyával, kuponokkal és 2 éves kívánságlistával felszerelkezve. Ez lennék én, az általában ön és néha közveszélyes könyves blogger. Hiába minden remény, a detonáció elkerülhetetlen. A trükkös eladók természetesen Ifjúsági könyvekkel rendezkedtek be, amiből 8 is szerepel a kívánságlistámon. Miután levadásztam első áldozataimat, megakad a szemem egy kriminalisztikai könyvön: Bomlás! Hát ez kell nekem! Bomoljunk emberek, bomoljunk! Le is veszem a kivénhedt - egyébként a Kör című horrorfilmből kiselejtezett nőt ábrázoló könyvet, majd őrült ámokfutásom után a pénztárhoz galoppozok. Lévén jól ismernek az eladók, nyugodtan kezelik a helyzetet. 

  Hazafelé még megállok a kirakat előtt, majd úgy vánszorgok haza mint Atlasz, csak én könyvekkel felpakolva. Hát íme, ez lenne az oka, amiért egy könyves-blogger inkább a neten vásárol. Ha egy drogfüggőt bevágsz egy ópiumbarlangba neki az a Kánaán, így vagyunk ezzel mi is. 

Az áldozatok: