George R. R. Martin - A tűz és a jég dala 1. 

 Trónok harca

Fülszöveg: A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. 

Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. 

Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.

Leírás: Ez volt életem első lovagregénye, és bevallom: Félve kezdtem bele. Nem hittem volna, hogy tetszeni fog, hisz a sorozatot is csak az első évadig néztem, és nem igazán fogott meg. 

 Éppen a könyvtárban garázdálkodtam, mikor a fantasy részlegen ráakadtam erre a kis gyönyörűségre. 

"Miért is ne? - Gondoltam" Majd elégedett mosollyal az arcomon kikölcsönöztem és stílusosan lefejeltem az üvegajtót távoztam az épületből. 

 A buszon ülve kezdtem bele, és mit ne mondjak: Teljesen magával ragadott, a vége az lett, hogy a végállomáson tértem magamhoz a kicsit sem barátságos sofőr indulatos noszogatására. Egy óra gyaloglás után haza is értem, majd táskámban a frissen szerzett drágaszágommal bevackoltam magam a szobámba. De mielőtt részletesen leírom, hogyan olvasok (és megyek neki üvegajtóknak) íme a cselekmény: 

 Westeros fölött egykor a rettegett Targaryen ház uralkodott. A félelmetes sárkányurakat végül Robert Baratheon és társai megbuktatták, majd magukhoz ragadva a hatalmat létrehozták a királyságot, melynek vezetője a Vastrón "kényelmét" élvezheti. (Az ülőalkalmatosság több tucat kardból lett összekovácsolva a Targaryen ház minimalista igényeinek megfelelően. Magyarán rohadtul kényelmetlen.) Ámde hiába a nagy béke, barátság és szeretet, ha a megalomániás uracskák egymást gyilkolásszák a hatalomért. A fő gonosz Lennister család élén a királynővel gátlástalanul magához ragadja a hatalmat, majd fejvesztett futamot rendez a nemesi családok között, ezzel kirobbantva a háborút. A bosszúszomjas nemesi házak összefognak és szétdarabolják a királyságot. Ember embernek rémfarkasa, s ennek megfelelően a 4 önjelölt uralkodó elkezd csatározni. 

Értékelés: Már az első 20 oldaltól kezdve éreztem, hogy ez a sorozat magával fog ragadni, és hát nem így lett? Mint szinte mindenki én is a Stark családot favoritízálom, köztük is talán legjobban Jon-t és Robb-ot. A cselekmény lendületes, a történet valósághű, és egyedi. A karakterek mesterien lettek megformázva, ahogy a helyszínek is. Miközben olvastam, pár sor után már HD-ben nézhettem a Vastrónért folyó küzdelmet. Erre a könyvre nincsenek szavak, nem hiába hívják Martint a fantasy mesterének, és nem hiába adok a könyvre maximális pontszámot. 

J. L. Armentrout - Origin - Eredet

Luxen 4

Fülszöveg: Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt. 

Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. 

Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek? 

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy? 

Együtt maradnak egyáltalán?

Leírás: A Luxen széria 4. kötete perzselően izgalmasra sikeredett. A szereplők élethűbbek mint valaha a cselekmény pedig túlszárnyalja az előző három kötetet együttvéve.

 Miután Katy a Daedalus fogságába esik, Daemon az őrület határán egyensúlyoz. Dawson és Dee ezért a helyi kolónia felügyeletére bízza. Persze dögös főhősünket nem ilyen könnyű kordában tartani, a történet elején kisebb pusztítások árán meglép bébiszitterjei elöl és a Daedalus felé veszi az irányt. 

 A fülszöveg nem hazudik és kicsit sem túloz. A történet során megismerhetjük a Daedalus miért akarok mindig Denazent írni? valós szándékait. Fény derül a sötét titokra, hogy miért is kell nekik annyira az a sok hibrid és luxen... Megtudhatjuk kik is azok az originek, és mindenki "nagy örömére" visszatér a köz ellenség: Blake is. 

 Mint azt már megszokhattuk a történet nagy része Katy szemszögéből íródott, de ezúttal Daemont sem kell mellőznünk. Részletes betekintést nyerhetünk a Daedalus működésébe, és az igencsak különleges kiképzési módszereikbe, melyeket előszeretettel tesztelnek főleg Katyn. Van itt minden: verés, gyilkosság, orvosi vizsgálatok; az egész tiszta Éhezők viadala - na nem mintha ez olyan nagy probléma lenne, sőt. Külön piros pont jár Katy jellemfejlődése miatt, az egyik kedvenc részem volt, mikor eljátszott Blake barátunkkal. (Ördögi kacaj.) Bár, hogy ne csak a szép élményeket soroljam fel: Armentrout szépen megritkította a szereplőgárdát. Konkrétan 5 olyan szereplőt tesz el láb alól, akiket ismertünk és szerettünk már aki...
" A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt." És milyen igaz! Sosem gondoltam volna, hogy pont Ő árulja el Daemonékat. Persze ez a könyv nem csak a halálról szól, tele van élettel, és reményekkel - már ami a Black családot illeti. Ami Dawson és Bethany között történt szerintem már mindenki sejtette, így ez nem is volt nagy meglepetés. És, ki ne hagyjam az új szereplőnket: Archert/ Na Lányok, Őt főleg a ti figyelmetekbe ajánlanám. (Dögös izmos egyenruhás pasi). Hogy ne spoilerezzem le az Oppositiont, csak annyit mondhatok, hogy lesznek még ennél sokkal meglepőbb részek is. :D

A könyv maga nagyon tetszett, pörgős volt és izgalmas. A szereplők hitelesek és igen könnyen megszerethetőek. Dögös pasikból most sem szenvedtünk hiányt, (és itt nem csak Daemon-ra gondolok), de azért a fiúk se szomorodjanak el, hisz a női karakterek sem utolsók. Romantikus fantasy létére az Origin tele van akcióval és öldökléssel. A harcjelenetek szépen kidolgozottak, és hitelesek. Szinte magam előtt látom ahogy összecsapnak. Egy gépfegyver itt egy kis idegroncsolás ott. Fantasztikus! Nagy kedvenceim lettek a kis törpe terminátorok, szívesen elfogadnék egy-kettő házi-Origint. A szereplők közül nagy hatással volt rám Luc, aki 15 éves kamasz létére kész kis maffiavezér. Bárok és luxus rejtekhelyek tulajdonosa, mellesleg egy csettintéssel turmixot csinál az ember agyából. Nagyon szerethető karakter. :D Aztán ott van még az új fiú Archer, aki minimum vetekszik Daemonnal, persze az egyenruhások mindig is a gyengéim voltak, így kicsit sem mondhatom magam hitelesnek. Ha valami újra és izgalmasra vágysz feltétlenül kezdj bele a Luxen szériába, nem fogod megbánni.

Értékelés: Abszolút 5 csillagos, megvan benne minden amire egy fantasy olvasó vágyik, harc, pasik, romantika, akció, kaland és még sorolhatnám. Keverd össze a Terminátort az Éhezők viadalával, fűszerezd meg egy kis Touch-as és kész az Origin. Abszolút letehetetlen, a fantasyk krémje.

Szereposztás:

Abbi Glines - Ha enyém lennél a

Fülszöveg: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni… 

Ashton mindig is égetni való gyerek volt, és ezt csak fokozta a Vincent fiúkkal való szoros barátsága. Beau és Sawyer unokatestvérek létére szöges ellentétei egymásnak; míg Beau a család fekete báránya, addig Sawyer maga a megtestesült tökéletesség. A három fiatal

barátsága azonban nem tarthat örökké. Ahogy az lenni szokott a fiúk felfedezik a másik nemet, és az eddig konfliktusmentes kapcsolat ádáz küzdelembe csap át Ashton kegyeiért. A küzdelmet végül Sawyer nyeri, ezzel éket verve a lány és Beau közé. A fiú kezd egyre jobban elzülleni, Aston pedig próbál minél jobban megfelelni Sawyer és a társadalom elvárásainak. A vagány kislányból tiszteletreméltó ifjú hölgy lesz, aki minden hétvégén templomba jár, és kifogástalanul viselkedik. Csakhogy, ez nem ő. Ashton mindig is vad személyiség volt, és mikor Sawyer elutazik a családjával, szabadjára engedi a benne lakozó kisördögöt. Természetesen melyik pasi hagyna egy lányt egyedül magányosan kóricálni, főleg ha az a bizonyos lány az unokatesójáé... Mint az lenni szokott, Beau és Ashton egymásra találnak, még ha ideiglenesen is. Persze mielőtt elkönyvelnénk Beaut szoknyavadásznak (mondjuk tényleg az) tudni kell róla, hogy kiskora óta fülig szerelmes Ashtonba, és bármit megtenne érte... Ahogy Sawyerért is. A cselekmény robbanásszerűen folytatódik tovább. Végigkísérhetjük, ahogy Beau küzd legmélyebb vágyaival és lelkiismeretével, valamint megtudhatjuk végül kit választ Ashton? Vajon melyik Vincent fiú nyeri el Ashton szívét? Sawyer, aki mindig is tisztelte és becsülte, vagy Beau akivel olyan robbanékony elegyet alkotnak, mint egy atombomba.

barátsága azonban nem tarthat örökké. Ahogy az lenni szokott a fiúk felfedezik a másik nemet, és az eddig konfliktusmentes kapcsolat ádáz küzdelembe csap át Ashton kegyeiért. A küzdelmet végül Sawyer nyeri, ezzel éket verve a lány és Beau közé. A fiú kezd egyre jobban elzülleni, Aston pedig próbál minél jobban megfelelni Sawyer és a társadalom elvárásainak. A vagány kislányból tiszteletreméltó ifjú hölgy lesz, aki minden hétvégén templomba jár, és kifogástalanul viselkedik. Csakhogy, ez nem ő. Ashton mindig is vad személyiség volt, és mikor Sawyer elutazik a családjával, szabadjára engedi a benne lakozó kisördögöt. Természetesen melyik pasi hagyna egy lányt egyedül magányosan kóricálni, főleg ha az a bizonyos lány az unokatesójáé... Mint az lenni szokott, Beau és Ashton egymásra találnak, még ha ideiglenesen is. Persze mielőtt elkönyvelnénk Beaut szoknyavadásznak (mondjuk tényleg az) tudni kell róla, hogy kiskora óta fülig szerelmes Ashtonba, és bármit megtenne érte... Ahogy Sawyerért is. A cselekmény robbanásszerűen folytatódik tovább. Végigkísérhetjük, ahogy Beau küzd legmélyebb vágyaival és lelkiismeretével, valamint megtudhatjuk végül kit választ Ashton? Vajon melyik Vincent fiú nyeri el Ashton szívét? Sawyer, aki mindig is tisztelte és becsülte, vagy Beau akivel olyan robbanékony elegyet alkotnak, mint egy atombomba.

Mi lányok köztudottan vonzódunk a rosszfiúkhoz, márpedig Beau tipikus macsó pasi, akitől minden nőnemű lény elalél. De vajon megéri-e kockáztatni a biztonságot azért, hogy valami újba kezdj? Valami újba és perzselőbe?

Értékelés: Ezt a könyvet kölcsön kaptam egy nagyon jó barátomtól, akinek ezúttal is szeretném megköszönni! :) Mikor belekezdtem elég váratlanul ért a könyv... részletessége. A "Ha enyém lennél" perzselően erotikus, de mégis megemészthető kötet. Persze ettől függetlenül fiatalkorúaknak nem ajánlom. (Na nem mintha én elmúltam volna 18...) Hogy magamat idézzem: Beau és Ashton "olyan robbanékony elegyet alkotnak, mint egy atombomba." Én az elejétől kezdve nekik szurkoltam, na nem mintha Sawyer nem lenne jó pasi, de nekem kicsit túlságosan is tökéletes. Nem szeretem a jófiúkat, én már csak ilyen égetnivaló vagyok. :D
De! Mielőtt még jobban eltérek a történettől (igen képes vagyok rá) ideje lepontozni ezt a kis gyöngyszemet. Én személy szerint 4 pontot adok az ötből, nem lett a kedvencem, de ehhez képest a szívemhez nőtt. Azoknak tudom ajánlani, akik nem riadnak vissza a nyílt szexualitástól, és a perzselő vágyaktól, (a végén még megkapom, hogy túl erotikusan fogalmazom) akik valami e-világira vágynak, valami hihetőre.

Szereposztás: