Író-olvasó találkozón jártam
avagy levadásztuk Rácz-Stefán Tibort
 |
| A Media-Addict logója |
Rácz-Stefán Tibor: a Media-Addict főszerkesztője, a Blogturné állandó tagja, film, sorozat és könyvkritikus, és mindenek előtt egy fantasztikus ember. Ő az a fiatal srác, aki nem adta fel az álmait, és aki elérte azt amire sokan vágyunk: megbecsült író lett. Még ha az ide vezető út nem volt éppen zökkentőmentes.
Tavaly/tavaly előtt figyeltem fel a Media-Addict.hu nevű weboldalra. (Nem erősségem az idő fejbentartása) Első sorban A végzet ereklyéi című hexalógiáról írt kritikája ragadt meg nagyon, és onnantól kezdve elszabadult a pokol! Imádtam azt a szabad stílust azt a különleges humort ami Tibi sajátja. Ő azon kevesek egyike aki kulturáltan, sőt (!) humorosan képes megfogalmazni a véleményét. Nem követi a csordát, ha valami nem tetszik neki azt megmondja! Mikor enyhe fáziskéséssel hozzám is eljutott a 2013-as Aranymosás híre, fogalmam sem volt róla, hogy ő küldte be a "Gyilkos áldozat" című regényt. Oké tény, hogy azt se tudtam kicsoda, hisz azelőtt még nem találkoztam a nevével. Egy blogger találkozón említették meg Addictos Tibi néven, amit én először nem értettem. Kinek van ilyen neve? Vagy ez a blogger neve? Mi van?
Oké, tisztázzunk valamit. Én és a nevek nem vagyunk jóban... Nagyon nem. Ékes példa ez arra, mikor a tavalyi könyvhéten Fummie-t összekevertem Deszyvel. Mondjuk ezzel kapcsolatban azóta sem vagyok képben, csak most Fummie-t keverem Lupival. (Kicsit sem hasonlítanak egymásra) Na ezen érdekfeszítő értekezés után térjünk vissza Tibihez! :D Januárban olvastam el végül a "Fogadj el!" című könyvét. Kicsit aggódtam is, hisz attól féltem, hogy nem fog úgy átjönni, mint a novellái; hogy nem fog tetszeni... Hát elmondom: csalódtam, méghozzá pozitív értelemben!
A Fogadj el! mérföldekkel túlszárnyalta az elvárásaimat, s, habár nem tökéletes de mégis elmondhatom: kiemelkedően meghatározó egy könyv. Mint azt az értékelésben is írtam: Ha nyitott vagy és elfogadó ez a könyv neked való". Magával fog ragadni ha akarod, ha nem. De, hogy mi is volt ez a vadászgatós dolog? Mint azt a "frappánsan megírt" cím is sejteti: Író-olvasó találkozón jártam!
Na most ez egy olyan könyvmániásnak mint én, maga a hetedik mennyország! Éppen a kiskunfélegyházi könyvtárban garázdálkodtam, mikor is kedvenc elfoglaltságom közepette (das könyvvadászat) szembe találkoztam Tibi könyvével. Fülig érő mosollyal rohantam a könyvtároshoz, hogy lefényképezhetem-e? (Illik engedélyt kérni.) A hölgy - aki egyébként mindig készségesen meghosszabbítja a kölcsönzési időmet - döbbenten kérdezte, hogy miért? Elmondtam, hogy "ismerem" az írót, és biztosan örülne neki, hogy alig 3 hónappal a megjelenés után már egy olyan kisvárosban is, mint Félegyháza, már kikölcsönözhető a könyve. Na de nem szaporítom a szót, lényeg ami lényeg: Még aznap elkértem Tibi elérhetőségét, és ennek eredménye képen 2015. június 2-án Rácz Stefán Tibor Kiskunfélegyházán járt, amit így utólag is köszönök mind neki, mind a Petőfi Sándor Városi Könyvtár munkatársainak! :)
A találkozó: Miután ez az egész dolog körvonalazódni kezdett, megemlítettem a társadalomismeret tanáromnak, aki összeboronálva minket és még 2 osztályt, volt olyan kedves és elengedett minket. Kicsit félve indultunk neki, hisz aggódtam, hogy hányan leszünk, hogy hogyan fognak reagálni. Elmondhatom: Szuper egy osztályom van, de azon még én is meglepődtem, hogy érdeklődtek Tibi könyve iránt. (Nem egy könyvmolyok gyülekezete az én kis osztályom, szóval konkrétan ledöbbentem :D ) Végül rengetegen mentünk. Szegény igazgatónőéknek plusz székeket kellett bepakolni, ugyan is nem fértünk el a díszteremben!
Fontos megjegyeznem, hogy nem volt kötelező részt venni a találkozón! Aki akart simán leléphetett volna, de vagy 60-an ott voltak. És persze Tibi! :) Ő már a díszteremben várt minket. Mesélt a könyvről, az írásról és természetesen önmagáról is. Minden kérdésünkre részletes választ adott, még ha azok kissé tolakodóak is voltak. (Mármint a kérdések.) Persze aki követi az Ask.fm-es oldalát, tudhatja, hogy nem kerülgeti a forró kását. Döbbenetesen őszinte, amit én a végletekig csodálok! A végül fél órásra saccolt találkozó több mint másfél órásra sikeredett. Szegény Tibit csak úgy bombáztuk a kérdéseinkkel, s ha ez még nem lenne elég, én és az egyik szintén könyvimádó osztálytársam még a találkozó után is kérdezgettük. És képzeljétek el! Nem akasztottuk ki, pedig aki engem ismer, tudhatja, hogy nem az a visszafogott típus vagyok. Szerintem nem volt olyan téma amit ne feszegettünk volna, és ő készségesen válaszolt. A végén barátokként köszöntünk el egymástól! Az biztos, hogy meghatározó élmény volt!
 |
| Bizony reklám következik |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése